Impresszió
Tikkasztó égbolt és dús lombú fák alatt
Szűrt fényben úszó erdei út halad.
Megáll a levegő, mézarany derengés
Lélekcsordítóan csodás e remegés.
Lombrezzenés villan, múló a pillanat
Pilleszárnyon illan el röpke perc alatt
Sárarigó rebben lombok közt az ágra
Pimasz hangja lebben, harsan a világra.
Füttyent, csetteg-csattog, éltet vidámságot
Éneke balzsamoz, átjárja világod.
Felhörpinti lelkem mind eme szépséget,
Fájó a gondolat, hogy nem adhatom Néked.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
