Panelszag
Szürke betonfalak szűkülnek fölém,
ételszagot cipel a kopott lift velem,
egyik ajtó mögött babasírás pőrén,
másik mögött sikoltás és félelem.
Egy kutya vonyít egyedül, bezárva,
máshol sírón és fájva nyikorog a zár,
mert aki nyitja, ő tudja, hogy mi várja,
biztos, nem érkezik „haza” soha már.
Szél söpri távol a régi utcákat,
ahol valaha virított tarka virág,
még boldog gyermekek rúgták a labdákat,
már csak varjú ül egy bűzölgő kukán.
Budapest, 2016. január 4.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-03-22 18:03:02
Utolsó módosítás ideje: 2017-03-22 18:03:02
