Olyan...

Olyan…



Olyan vagy
mint nyári forróságban a hűs szellő
a perzselő égboltra kúszó felhő
patak menti csendes fűzfa
meleget adó szép tűz, fa
a felkelő nap első fénye
sugarainak végső lénye
ligetek egyetlen árva fája
ki árnyával a vándorokat várja.



Olyan vagy
mint a gyepen megbúvó pára
s várja a fényt – hol késlekedik párja
csermely szélén nyugvó kavics kincse
hajamnak legszőkébb színű tincse
mennyben rejtőző áhítat
mit boldog könnyem átitat
friss esőcseppek a lombok alján
finom homokszem a tenger partján.



Olyan vagy
mint csinos csillagok mik táncolnak az égen
ragyogó égbolt mi les ránk mélysötétkéken
fehér, ezüstös, szikrázó hold
szerelmi vágyat gyógyírként old
a bódító illat szárnyra kél
szívem kulcsa csupán egyre kér:
Fogd meg a kezem – szorítsd örökké – kérlek!
de tagadd meg bátran, ha túl sok
– mit Tőled kérek…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.