Lombok és rügyek ǁ Ha nem dezertálsz [párhuzam(os)ok]

Mikor máskor, ha nem azonnal?
Elszáll az utolsó alkalom,                                        
hogy megtöltsd őket tartalommal,                          
s túlléphess végül a szavakon.        
                  
                                                                               Itt és most, vagy megint elsumákolod.
                                                                               Ahogy szoktad. Hiába képzelegsz, hogy
                                                                               mást tettél volna – vagy tehetnél majd –, mint
                                                                               amit. Persze, nincs predesztináció.

Beérni most ennyivel kéne.
A pohár tele már nem lehet.
Attól a teljesség igénye
még nem délibáb, hogy így esett.

                                                                               Egyedül az „akkor, ott” determinál
                                                                               annyira egyértelműen, hogy soha,
                                                                               sehol nem változtathatsz rajta — csakis
                                                                               az éppen adott időpontban–helyen.

Lombosodik a nincsen bokra,
a rügyek mind téged rejtenek,
feszegeted, de nem mész sokra,
már az is siker, hogy sejtenek.

                                                                                Ha nem dezertálsz folytonosan, akár
                                                                                még vissza- és előremenően is:
                                                                                koordináta-rendszered felülírt
                                                                                pontjáról más szögben látszik múlt, jövő.

A Valóság nyerhet, ha vele
áll rajthoz a Vágy és Képzelet?
A Van eljátszhatja, hogy lesz-e,
ha benne él minden életed?

                                                                                  Felejtsd el, amit a carpe diemről
                                                                                  tudni véltél. Semmi nem kínál nagyobb
                                                                                  élvezeteket a szabadság biztos
                                                                                  tudatánál. Legyen minden perc tied.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-03-06 00:01:19
Utolsó módosítás ideje: 2017-03-25 01:47:53