A bölcs állat a Holdig lát

A kutyám már tavaszt érez,
alig eszik, pedig éhes.
Hempergőzik mászva-kúszva,
mint a fátyolos medúza.
Vagy, kit ördög fattya megszáll,
szerelméért engem vegzál.
Amúgy csuda-rendes állat.
Póráz nélkül poroszkálhat,
nem érdekli merre megyek.
Szófogadó, mint egy gyerek.
Előre fut s egy-egy fánál
dolga végeztével vár rám,
én meg féltem lelkét-testét,
nehogy tőlem elszeressék,
mikor buja szuka tüzel.
Nem engedem hozzá közel,
ne mondják rá, olyan mint én.
Hiszen oly más a pedig-rém.

Tudom azt is, kiért vonyít
vággyal telten s megbolondít
egy-egy új húst lenn a placcon
tépelődve a NAGY RASSZON,
hol mindenkit körbe ugat
teledumálva agyukat
s acsarkodik más kanokkal,
vajon ki szerethet jobban.
Csitítgatom csak őt féltve,
büszkeségét baj ne érje
s lábamhoz füttyentem vissza.
Kutyából nem lesz rasszista,
bölcsebb annál. a Holdig lát.
Ugatja a politikát.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-02-21 14:35:22
Utolsó módosítás ideje: 2017-02-21 14:35:22