A kód feltörése

Árnyékod vagyok én, úgy
kísérgetlek munkába és haza,

hogy te észre sem veszed.
Nem szűnök meg, amikor

este lekapcsolod a villanyt,
ellenkezőleg, akkor terjedek

szét igazán. Föl s alá sétálok
a hálószobádban, mint egy

ragadozó, de reggelre
megszelídülök, hiszen láttalak,

ahogy alszol, oldaladon
fekve, fölhúzott lábakkal,

összefont karokkal, mintha
tényleg áldozat lennél,

mintha megadtad volna
magad egy álomnak, mely

minden éjszaka ugyanaz:
beléd szeret egy férfi, akinek

reggelre mindig elfelejted a nevét.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Dunatükör 2013. december,
Feltöltés ideje: 2017-01-16 01:50:42
Utolsó módosítás ideje: 2017-01-16 01:50:42