A sors mérlegén

- 56-os anonimizált változat –
Idei „Isten” –
tavalyi fájdalom –
tavaszi zsondulás –
Jós-erő!
Jövőnket égbe ragadják a Csillagok,
ha fekete árnykövek hulltanak
az ismeretlen völgybe le –
s míg epileptikus fák lombzizegése
rövidre zár,
fényerejű imák csörgedeznek alá az erekben.

Halovány felhők szegélye alatt
ármánytanult joghatóság-tanúság:
A talán s a mégse könnyebb itt/ott
határmódosító akaratában,
a kibicsakló most és a régen-voltak
elmásítását „feledők” között,
- „büntetőjogilag felelősen,
én,………………………………………….” -,
az alkotmányos törvénysértések ismeretében,
vérütötten,
gyalázva át-kasul,
szükségből nélkülözésbe döntve,
területszerzők ellenében,
mindhalálig elszerződve a Teremtés fajfenntartó ösztönével -,
így tagosodván pulyagondok bizományául,
égbolt-gazdag bánat-dúsan,
végre felveszem (hiszem vallom  cselekszem)
analfabéta nagyanyám
Szent-Nehéz Szívének krisztológiáját,
s a vershad-kötelesek szimultán
Ítéletét-:
Szólj őszintét, ne csak a fonákját!









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-11-21 03:23:50
Utolsó módosítás ideje: 2016-11-21 03:23:50