Szalmaillattakaró -


A ház megroppant ablakán
a fény hiába vert tanyát.
Homályüvege eltakart,
hogy titkolja mi mást zavart.
A kályha előtt pár hasáb:
csak néhanapra tűznyaláb.
Takarónak szalmaillat.
Konyha padján szó, ha illant:
a hang ölelt. Anyám, a szép,
köntöse volt sok durva év.
Arcán lázpír virágszirom,
fagyott éjben dúló viszony.
De ő dalolt, és könnyedén
tüzet csiholt. Ma bennem ég.
A fáj sem fájt, ha szállt a szó,
a ringató. A ringató.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-11-14 19:04:26
Utolsó módosítás ideje: 2016-11-14 19:04:26