:magamban, örökké

ránk-omlik ez a sötét és konok, kartondoboz-szerű éj,
ugyan átvizsgáltak nyájas, előzékeny doktorok
- mi nem éreztünk semmit, azóta sem -
de ránk-alvadtnak nyáremlékek vérei,   (tetszhalott)
gyilkosokká lettünk,s leszünk, mindahányan vagyunk...

mielőtt annyit mondanék csak - végeztem - én közhelyesen

végig-vakargatnám-cirógatnám
a körtefák ágait, és leheverednék a fűbe ott,
ahol a koronák
résnyi tódulást engednek a fénynek,
harangszóra ocsúdnék,

(hazaérve megennék mindent, amit elémtesznek,
csak a macskának hagynék egy falatot éppen)

hajnalonta végigcsorognék tökélyre festett díva-arcokon,
és csak nyelném, nyelném a fényt, - ó de
hiába már minden! - előkelő és zord rendezés
dolgozik felettem,
csak ahogyan egy amulett, úgy emlékezhetem





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-09-22 21:58:03
Utolsó módosítás ideje: 2016-09-22 22:08:55