Óriáslány

A templomtorony mellett
karcsú óriáslány üldögél.
Hajkoronája a Hold,
hajtűjén csillagok,
hálóinge felhőfátyol.
Dudorászva hajlong,
bebámul az ablakokon,
a haranglábat rugdossa.
Éjfél után lábujjhegyre
ereszkedik, áttáncol
a piactéren, és a sikátorok
útvesztőjében önmagával
kergetőzve elhagyja a várost.
Az első kilométerkőnél
lefekszik, elalszik.
Hajkoronája szétterül
a búzakalászokkal teli mezőn.
Hajtűjéről a csillagok
apró póklábaikon
visszamásznak az égre.
Így találnak rá
hajnalban az aratók.


2016. február







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-09-22 10:26:07
Utolsó módosítás ideje: 2016-09-23 12:49:47