Vágyakozva…

Egy kislány a Világban egyedül:
A párás élet leckéitől sosem menekül!
Az elmúlás rágta lelkét szüntelen..
Az „anyja”, mit tett vele(is).. Büntetlen.
Szikrázó hangok piroslottak untalan.
Mára eloszlódtak, mert nem tudatlan!

Csak szeretné, hogy szeressék..
Csak szeretné, hogy keressék..
Csak szeretné, hogy elismerjék..
Csak szeretné, hogy felismerjék:
Értékes!

Valakinek Ő jelentse a Világot..
Valaki neki adja a legszebb virágot..

Álom nélkül álmodhasson szépet,
S felmutathasson Végre egy családi képet..

Mélykút, 2016. július 25.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-09-20 07:28:29
Utolsó módosítás ideje: 2016-09-20 07:28:29