Amikor.

Kegyed a tájat nézi,
Gesztenyefa ágát karjával átöleli.
Nem vesz észre, szerencsére.
Hóna alá nyúlok, finoman magamhoz húzom,
érzi a feszültséget, engedi a közelséget.
Nem zavartatja magát.
Csókra adja a pici száját.
Élvezi a létemet.
Majd kezemet megfogja, és elvezet.
Egy helyre, ahol még nem jártunk,
s átadja magát a szerelemnek.
Hosszú időt töltünk el így egymással,
és nem törődünk semmi mással.
Élvezzük e szép perceket, s faljuk a szerelmet.

Így, kedvelem Kegyedet.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-09-19 09:07:22
Utolsó módosítás ideje: 2016-09-19 09:07:22