- belátó -




Elcsendesedünk, mint vihar után a tenger,
megbékélünk elszürkült rongyos fellegekkel.
Elfogadjuk egymást, mint az évszakok -
csak érezzük a láthatatlant,
de attól nem vagyunk vakok.

Néha lázadunk egészen más utakra térve -
apránként rájövünk, hogy szebb,
ahonnan jöttünk visszanézve.

Belátás gazdagít;
csak Isten képes összefonni égi szálainkat -
csak ő simíthat egybe két energiát s ha
ő akarja lesz megáldva sorsunk,
míg megtaláljuk önmagunkban,
akik az égbe voltunk.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-09-15 20:26:07
Utolsó módosítás ideje: 2016-09-15 20:26:07