A szememre hányod, hogy
nem mosolygok eleget.
A múltat cipelem mindenhova,
rakosgatom szívbe, agyba
ahelyett, hogy elengedném.
Pedig ők is azt szeretnék,
ha a túlvilágon tudnának róla.
Titokban azért reménykedem,
annyira talán nem szeretsz,
hogy halálodig te is
halálomon keseregj.
