Csak egy szavadba kerül

Ha kérnéd, máris hozzákezdenék,
Hogy szenderedésig makogjak kút-mély
Bölcsességeket, örökölt közhelyeket.
Kéretlen adnám a nemzeti jelmezeket,
Öltsd magadra jó előre, jobb időkre őket,
Hogy átmeneti éveidben is otthonosan
Érezd magad itt ezen a hazányi réten,
Hol néked fű is, csak harapásnyi terem.

Számolatlan szórnám fejedre Pompeji
Lávahamvait, hogy ártatlan álmaidat
Ne zavarják össze a valóság gubancai.
Megidézném nyáresteken Don Estebánt is,
Hogy szerelmes románcot zengjen kerted
Dús ölén, s ezer mediterrán képzet zúgjon
A rónán feléd, hogy megérezd a tengert,
Mobilmedencéd árnyékos partjain.

Mindez a tiéd lehet, s ezen felül minden,
Amit még szeretsz. Millió illúzió vár készen,
Hogy szabadnak hihesd magad, s vágyaid
Rácsán a lakat: a szabad akarat. Nem hiszel
A szemednek sem, mely a világra nyit kaput,
Azt hiszed, hogy sorsod-éled, széles úton
Nagyszerűt, de cifra leplet tart eléd végzet,
Terve van rá, hogy bevégezd elgondolásait.

Ha kérnéd, de te ilyet nem teszel. Járatlan
Útra sohasem tévedsz, ártatlan szemmel,
Követed álmaid, bárhová vezérel is ezer
Képzet társtalan fondorlata, meg sem remegsz.
Dactalan vagány vagy, s nem ostoba szájhős,
Kit elpuhít rögtön egy kiadósabb falat ígérete.
Világ jámbora, te! Egyetlen, akinek türelme
Még kitarthat a következő feltámadásig.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-08-10 09:06:47
Utolsó módosítás ideje: 2016-08-10 12:15:34