Rézkilincs (2)

Még ma is érzem
görcsbe rándult keze melegét
a megkopott rézkilincsen.
Átsüti tenyerem,
fogva tart, ha csak nézem.
Már a nincs is összeköt vele.
Bilincs rajta minden ujja nyoma.
Szorít semmivé elvékonyulva.

A ház üres,
emlékekkel tele,
visszahúzó széthullt percekkel,
s mint elszakadt gyöngysor
megbomlott rendje a múlt újra
összeáll anyám tejfehér nyakán.
Felépítem mindennap vágyaim
függőhídját föld s ég között,
hogy elinduljak csillagtalan
éjszakákon, s e féltett kinccsel
felérjek hozzá, ha el kell menni.

Csak azt a régi
megsárgult rézkilincset
tudnám elengedni.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-06-29 23:03:02
Utolsó módosítás ideje: 2016-06-29 23:03:02