Rossz lelkű vallomás

Nem voltam jó ember, nem tagadom én,        
rossz voltam mindig, rossz is maradok.      
Lelkem oly sötét, mint a fekete szén,      
nem küzdök, hisz a pokolban ragadok.        

Mennyország, csak álom leszel nékem,        
engem a pokol vár, sanyargat nagyon.        
Hiába küzdök, tudom, nekem végem,          
nincs semmi, mi segítene a bajon.          

Hiába kérek egy kicsi irgalmat,            
nem kapok, nincs, elmúlt, elhagyott engem,  
én pedig csak menetelek le, megyek.        

Bizalom, rossz humor, az sincs, elhagyott.
Remény, te talán még pislákolsz mélyen,    
hirdetve, még nincs minden dolog veszve!  





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-06-07 21:04:00
Utolsó módosítás ideje: 2016-06-07 21:04:00