Napok vásznán

Arcos könyvbe arcot



Kikevert évszakok mázolódnak
Vászonná feszülő napokon.
Képzelt időben, képzett irgalom.
Nyárelő zászlai lengnek egyre,
Díszpáholyokon ostromlobogók,
Az ellenség túljutott már a falakon,
S nem küld virágzó képeslapot.
Sziporka vágy, csak béke, vizek,
Langy csobogások ízei a szádban.

Csontjaidban lépdel a szél,
Sajduló álmodon sietve suhan át.
Kifeszített vásznakon ígéretek
Bokalánc-villódzású fényparazsa.
Déltengerek szivárvány-zuhatagában
Átmosdatott arcod ragyogó, hibátlan.
Minden, ami látszik, s megosztható.
Kifeszített vásznon a május,
Ágba nyűgözött alávetettség.
Kisikált portrék remegő palettákon,
Minden időd kiterítve e zsibvásáron,
Árnyékra vetődik tegnapi perc,
S törpe éjek kényszerű holdja ring.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-06-06 10:49:09
Utolsó módosítás ideje: 2016-06-06 10:49:09