A lélek gravitációja

"Amikor ráébredsz, hogy semmi sem hiányzik, az egész világ a birtokod." (Lao Ce)


A magány csak a lélek terének görbülete...

És ahogyan ellipszis pályán kering az érzés,
egyszer csak beáll a pályára, és kész
a rendszer. Zsugorodik a tudattalan, egyre sűrűbb az anyag.
S húzza le bennem az emlékek törvényét, és keményebb mint az agyag.
A múlt szövőszéke nem csak törvényt sző, hanem fekete lyukat.
S szerelmeket,félelmeket, vágyat, s álmokat nyel el. Anyjukat
hiányoló gyermekek tudata zsugorodik egyetlen kis ponttá.
Fordul a világ, mint velem a villamos, ki tudja, hogy hova kanyarog.
Lélekvesztő tölcsér tudatomba fordulok egyre beljebb, jajong
körülöttem minden. Vagy csak én jajgatok, és a gondolatok húrja
pengetik meg a fák leveleit, jutnak el hozzád egy gyengéd szellőn át és fúrja
keresztül sejtjeid membránját, de nekem az is elég lenne ha csak horzsolná.
Az emlékek kvantumjai húzzák le a tudat lélek-galaxisait. Jó lenne ha ott volnál
velem a megsemmisülés pillanatában. Ahonnan már a fény sem jut ki, elnyel mindent.
Nyeljen el velem a világmindenség, nyeljen el mindent itt bent.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-06-02 19:12:10
Utolsó módosítás ideje: 2016-06-02 19:12:10