Hidd el
Én, veszélyes üzem vagyok,
lépteim nyomán a zajok
recsegve átlényegülnek
fájdalommá, szíven ütnek.
Valóságom ma úgy lep el,
mint a torinói lepel.
Nincsen menekvés innen már,
s tán úgy talál rám a vén nyár,
hogy eszelősen fejtem le
a lelkemen túl nőtt testet,
a rám égett, zsíros stigmát,
de hidd el, így te se bírnád.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-05-21 13:20:30
Utolsó módosítás ideje: 2016-05-21 13:20:30
