empátia
kilencvenhét kora tavaszát részvétlen
zavarta el a visszatérő téli szél
mintha tudta volna hogy már arra a pár
slukkra sem tudsz kimenni a klinika elé
a hetekig tartó fájdalom morfiuma
a gyógyszeres szoba polcán maradt rejtve
az orvosi köpeny zsebét
hiába húzta le nap mint nap több ezres
egyre kevesebbet ért
akkor dühtől fuldokolva megtiltottad hogy adjak
úgysem kapod meg
csak azt hazudják hogy már az sem elég
tizedikén aztán eltoltad magadtól
az utolsó esélyt
még nem csukták le a szemed
amikor megérkeztem
őt percet késtem
s csak néztem azt a régi kedvest
a folyosó végén a főorvosnő trécselt
akkor láttam ott először
rájöttem honnan ismerem és odaléptem
meghalt édesapám
tudom - válaszolta
a gimiben megszokott stréber faarccal
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-04-12 06:07:36
Utolsó módosítás ideje: 2016-04-12 06:07:36
