Levezető gyakorlatok

A büszke Róma arénáiban
Játszott a köznép.
Szórakozott
Véren és kenyéren.
Uraik hódításaiknak éltek,
S lopott kincseikből
Kenyérre, cirkuszra
Tellett akkor bőven.
Keresztények, gladiátorok,
S vadállatok vérgőze szállt
A nézőtérre, s a kába tömeg
Gondolattalan őrjöngése
Éljenezte azt, aki állva maradt.
A tolvaj televény állam,
Mint rákos daganat nőtt,
Terjedt szét Európa testén.
Császárai seregeik élén
Legyilkoltak, rabláncra fűztek,
Békésebb, ősibb, fejlettebb népeket.
Barbárnak bélyegezték őket,
Akik mások voltak, s előttük jártak,
S tisztelték a teremtett életet.
Görög isteneket latinul neveztek el,
Verset, dalt, filozófiát, pedagógiát,
S minden tudományt tőlük vettek át.
Rabszolgák vérén épültek utak,
Vízvezetékek, s a Via Appián
Hatezer kereszt gyalázta a kelta kultúrát.
Míg intrika dúlt, tébolyult orgiák,
Addig Augustusról Horatius ódát zengett,
Dicshimnuszt, hálaimát, hirdetve hatalmát
„a hűlő hamvak alatt hevülő parázson”
Ki mindenre képes nem adja alább:
Néro idejében csak a város égett,
Hazug láng sistergett a falakon át,
S most az üszkösödő kontinens
Diszkrét agóniáját csodálja
A harcos, büszke muszlim világ.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-04-09 12:31:45
Utolsó módosítás ideje: 2016-04-10 12:08:04