Mondhassam
Most éppen azért fáj nagyon,
hogy itt ülök hallgatagon,
mert lenne még mit mondanom,
adósod ne maradjak
önként segítő istenem,
örök, gyógyulatlan sebem,
világító-folt fellegem,
hogy lelkemből még adjak,
akinek szükséges lehet,
hogy gyógyuljanak a sebek,
s ha egyszer fel sem ébredek,
te légy velem, valóban,
hogy ott se legyek egyedül,
amíg majd minden kiderül,
keményen éltem, emberül -,
mondhassam; vége, jól van!
2016. március 12.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-03-21 01:05:37
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-21 01:05:37
