Egy városligeti fa emlékének

Gyökeredre ültem,
s nézem meztelen évgyűrűidet.
Farontó rovarok nem ettek,
gombák nem rohasztottak.
Mégis elmentél,
nemsokára maradvány tönködet is kitépik.

Palackban üzentem nekik,
hiányzol.
Elmeséltem nekik a szerelmünket,
ahogy vártam rá az árnyékodban.

Vállamat a törzsednek vetettem,
nyújtózva a kérgedet simogattam.
Napba bámultam a szomszédod
levélszűrőjén keresztül.
Napfénytől részegen
vártam némán,
hogy végre megszólítson valaki.

Palackban üzentem nekik,
szerettelek.
Elmeséltem nekik a vágyaimat,
ahogy vártam rá az árnyékodban.

Farzsebem csörgéséből váltott ebédem
kiflicsücsök maradékát
tenyeremből Malvin kutyának adtam.
Gazdája a hátamat simogatta
miközben beleszédültem a környezetedbe.

Palackban üzentem nekik,
eltűntetek.
Elmeséltem nekik a gyászomat.

Gyökeredre terítem ma,
a kockás abroszt.
Nem eszem meg
az utolsó vacsoránk,
csak egy szál virágot hagyok.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-03-18 10:44:07
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-18 10:44:07