gyertyakoppantós napjaim



hétköznapjaimból kellene többet adnom,
aprócska pillanataimból, keresetlen mozdulataimból.
láttatni sejtjeimet, bögréimet, a tűzhely gyulladását,
a koradélutáni csendet, a vízcseppeket az ébredésem
előtti minutumból.

szegények vagyunk, mint a templom egere.
hóvége van, utolsó forintjainkat számolom.
bűvészkedünk az egyik napból a másikba való
átcsúszással, törlesztjük a kölcsönt, amit a házra
vettünk fel, aktnaptárra írom mi mennyibe kerül,
mikor mire mit költünk

megtalálom a nyáron gyűjtött kavicsokat, régi
kagylókat a faasztalon. nézegetem, lesúrolom őket,
legyen szép fényük, kiteszem a napra, a tenyerembe
veszem mindet egyenként. .

csend van. délutáni hamarsötét. minden lámpát felkapcsolok
a házban. olyanok ezek a napok, mintha egy gyertyakoppantó
vetne véget nekik. kopp, kopp, és kihuny a láng.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-03-14 12:02:51
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-14 12:02:51