SZÉPSÉG, AJÁNDÉK

Fent tündértáj , kékcsillantású tánc volt.
Lent a rét gyúlt ki , lobbant , tovalángolt.

Arcok , tüdők tisztultak. Szabad szépség
hozta közel színeit , messzeségét.

A szépség mindig ajándék. Ha látod:
a végtelen öleli csöpp világod.

A szépség mindig ajándék. A hangja ,
ha szól , emel csillagtitkos magasba.

A szépség mindig ajándék. Ha érted
mindezt , sziromcsók lelkedig elérhet ,

s talán kikötsz egy másik , légi parton ,
virághullámban füröszt meg az alkony ,

s mikor a rét már kihúnyt , fényt-felejtőn ,
csillagtitok ragyog át égi erdőn.

Szépség , ajándék! Minden , miben hittem ,
most múltban hallgat , elcsüggedt szívekben ,

a fénybe vágyó , sötétlő mesékben
szélben ellobbant lángú , dalú réten.

Mégis , el nem ért , lengő légi parton
nekem  -  üzen a múltból egy-egy alkony ,

árnyékjeleket rajzol égi fákra ,
emlékeztet volt-hársfák illatára ,

s szívemben fáj , jajdul gyönyörű hűség ,
volt-alkonyokból rámnéz egy derűs ég ,

s szemem felnyitja szépségre , titokra ,

piros sebekből vérző csillagokra.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.