csendélet
szeretném látni a tükörben
a májam a vesém
a lépemet és a beleimet
a szívemet biztos kikezdte
a sok keserűség
de sose bírtam a valóságot
az utálkozástól
a gyomrom azonnal felfordul
a pongyolám kínai selyem
kék kolibrik piros alapon
a takarómon békés őzek
legelésznek egy
fantasztikus erdőben
fantasztikus őszi fák között
ahová beszökik
valami fantasztikus fény
na ott fekszem én
álságos dolgaim közepén
és bámulom a fehér plafont
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-02-01 00:11:33
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-10 21:08:19
