Naplevente

Jártam a csendes erdőket,
ködbe szaladtam, felhő lett,
völgy öle hívott, álmodjak
nyári virágot páromnak,
vízcsobogással értem le
hegyről a tóig… térdemre.

Tudtam, a várost kik lakják,
földutak álmos cikk-cakkját,
kóbor ebekkel kergettem
porkarikákat kertekben,
szürke saraktól koszlottan
fél kenyeremből osztottam,

s jaj,
elvásott már a vándorbot,
kopott ösvényen tántorgok,
erdei lények üldöznek,
szél karikása fürtöz meg;
botlik a léptem, hullik alább
múltkeresésben kéz meg a láb.

Csendes kínomban mit szóljak?
Talpamon sajgó vízhólyag,
ruhám tüskétől tépetten…
talán semmit sem értettem,
néma szívemben fáj még a
gyarlók isteni játéka.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-01-19 05:55:47
Utolsó módosítás ideje: 2016-01-19 05:55:47