Szétszóratva
szűke van újfent minden jónak
szárnyaink szegen aszalódnak
lombtalanodik az égi kék
halálba békült szelíd vidék
az irgalom hol feslett rimák
fényesítenek nem az imák
éji alvásunk álomtalan
ébren álmodunk s lim-lomtalan
kereskedésünk merő kvóta
időtlenedik az időóra
illantja minket miért s mióta
marcangol sorsunk sava sója
ha ki letámad - megáll az ész!
csakis hátulról - nem face to face
karóba hűlnek a színpályák
káprázataid elprédálják
bejáratosabb fényre-szóra
kérezkedik a tisztaszoba
béfeketedett a sztelázsi
habzsol a mucsok... biz c'est la vie
nap nap után csak telik s porlik
megcsonkulásunk ragozódik
kiárulja a miseinget
és cserben hagy az Isten minket
megvonja magát fent a mennybolt
felvirágzik a földi menj-bolt
ki mer kis reményt iszákjába
átvillámlik egy más országba
ausztrália vagy alaszka
mindegy - ott több a suska s laska
külhoni kapcák kegyeire
szorulva nézzük magunk ki s le
kéken bolygókat vágyárny míg nyű
aprálkodásunk terepszínű
megehülve a szabadságra
táncoljuk gyolcsát ágrúl ágra
nyakban visszük az agnus Deit
sózzuk a honvágy vegyjeleit
gagyi szívküldik kilincselnek
hol kilincsüknincs telek delnek
belénk immár csak emlék éget
egy darabocska fényességet
olyankor könnybe lábad minden
fekete szalag szíveinken
(1989)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: A Céh, 2004/6
