Ékszakáll



Kissné Nagy Juditnak elfogyott a könnye,
vasárnap van, ezért csak kisboltot keres.
Összegyűrt kezével kiflire vadászik,
homályosan csillan egy piszkos ötvenes.
Húsz éve fagyiztunk a szerelmes Kiss-sel,
istenem, de szép volt, istenem, de rég.
Selyem volt a hajam, drágakő az arcom,
cseresznye az ajkam, a valag is derék.
Kinek lesz ma kedve ablakot pucolni?
Nem látszik át azon semmilyen csoda.
Nagy Judit kisstelen mindig így maradna,
hogy ne tudja senki, mit álmodik, hova.
Szóval Judit kutat, néhány, néma szóval,
sikítozva röhög: itt a doktorim.
Kiviszi a boltba, elcseréli szeszre,
Kiss mancsa meg pihen pár plasztikprolin.
Judit megfogadja: csak azért sem bőgök.
De megint mit csinálok? Ez majdnem ballada.
Kikuzázok mindent, kell az üveg. Érték.
Pilinszky maradjon, mert az rád vallana.

Ajánlás
Ábel halott, és Káin él.
Hercegem, bejött egy ká ímél.
Rohanj csak azonnal, messzire.
Rengeteg senkinek nincs szíve.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: ÉS, 2015
Feltöltés ideje: 2015-11-11 18:05:45
Utolsó módosítás ideje: 2015-11-11 18:05:45