A fény gyermeke

Egyenes sugarak mentén lépek,
Nem mozgok kacskaringózva többé.
Élesnek kell lennem: aprító késnek,
Gyógyító ablakot nyitni az elmén.
Fényt gyújtani koponyák üregében.
Nekidőlni elszántan a sötétnek,
Mintha az élet kommandósa lennék,
kusza útvesztőkben világító fárosz.
Mélyvénás eret vágnék butaság karján:
Berregjenek a berozsdált motorok!
Olajozottak legyenek lendkerekek –
Erőt adni a repülés szárnyának.
Ne vonyítsanak többé sánta kutyák!
Foganjanak az értelem magzatai.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-09-29 07:52:57
Utolsó módosítás ideje: 2015-09-29 07:52:57