Kilöktem az Andrist az útra

Kilöktem az Andrist az útra.
A hugát megszadiztam.
Anyám bőrkesztyűjében.

S akkor még csak kilenc éves voltam.

Biciklivel hajtottam szét
a kicsiket.

Kipofoztam az Andris kejfeljancsiját
és beszéltem helyette telefonon,
mert szerintem ő nem tudott cizelláltan
fogalmazni.

Mikor az anyjával beszélt, kikaptam a kagylót a kezéből.
Ő pedig a hajamat gyepálta.

Olyan szaga volt, mint az akváriumának.
Adtunk nekik egy zsák ruhát.
Mert romániából jöttek.

Én pedig durrogó ördögfarokkal bombáztam
a négyemeletes házukat...



Nyakkendőt húztam, hogy megmutassam neki:
Ő nem ért a kultúrához.

Kifojt a taknyom a négyes lépcsőjén.
Volt neki egy hajasbabája
és úgy becélzotam a tapadókorongos pisztollyal,
hogy a haját súrolta.

Ez maradt meg bennem, meg az Andris tati-kacsája.

Aztán Andrist baleset érte,
de szerencsére nem voltam ott.

Tudtam, hogy egyszer utoléri a sorsa.
De utána már boldogan gördeszkázott,
úgyhogy nem lett baja...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-06-03 21:59:09
Utolsó módosítás ideje: 2015-06-03 22:06:50