Oldhatatlan ámen
Egy halott ütésével élek tovább.
Az izomreflex megkövült -
s Ő agyonzúzta önmagát.
A félelem az arcomon,
a visszamaradt rángás, -
hogy bosszút álljak, sosem volt
a szándék.
Mért öngyilkolta hát halálra magát?
Ütni, halni jogtalan! -
a sziromvesztett zöld gyümölcs
megtermi anyád könnyeit:
nehéz az ég neki,
kemény a föld neki,
minden nyár örökre magtalan
- csak az üres űr
- csak a fenekes gödörmély
telthangú harangcsöndje,
a tébolygócos magzatzsinór
most már eloldozhatatlan,
hisz anyád kétszeresen árva,
két gyermeke hite
a földet kétszer bezárta!
A létnyitó kapu rozsdamarta kulcsa
a boldogság ígéretét
százszorosan csukta.
Megverte az Isten
ezerátkos szemmel.
Mihaszna a szórend:
Élet! Dicsőség! Ámen.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -
Feltöltés ideje: 2015-05-07 06:32:31
Utolsó módosítás ideje: 2015-05-07 06:32:31
