ZÚZZUK BE A SZÍNHÁZ AJTAJÁT !

Nem elég nekünk a theater lépcsője!
Alkotásainknak legyen bent bölcsője !
Mert nekünk nem elég -  zsöllye s  oldalpáholy -
Gyertek be középre, hol forradalom lángol !

Taszítsuk le onnét a hazug pojácát,
aki könyvekből - másoktól - tanulta a dolgát.
Jöjjön az őszinte szív, álljon a színpadra!
Aztán öntsön el mindent  a szívbőli magma !

Verjük ki onnan, kit most bent tart a gazda,
álljunk fel magunk - ha kell -   Világ-színpadra ! -
És ha már ott vagyunk , kiáltsunk  nagyot:
Sorsunk bár borús  - a  királyunk halott !

Zengjük a deszkákon büszke, Magyar versünk.
Tárjuk ott  fényre, mit szívünkbe rejtünk!
Férceljétek össze - ha kell -  angyalszárnyatok.
De a theater lépcsőjén meg ne álljatok !


Törjetek be bátran ,mert terme tiétek.
Zengje be, zengje be a forradalmi ének !
Fussatok, fussatok a kőszobrok helyére.
S kit ezért ölnek,
áldassék a vére !

Fehérarcú bábok, sápadt pajorok,
belétek vért lehel még, ha eljő napotok?
Ébresztőt trombitálok, mert gyötrő álmotok.
Legyetek kutyák, ha most színt játszotok !









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A költő feladataFeltöltés ideje: 2015-04-08 02:16:02
Utolsó módosítás ideje: 2015-04-09 12:14:42