TRÓGERÓ ÉS FÚRIA

DRÁMA



Mocskos, tetves, alkoholista banda.
A Karaván törzsvendégei.
Lehánynak a földszintig.
De itt vannak a fejhangon rikácsoló fiatalok.
Boldogan emlékeznek vissza papáékra,
akik Rómeó és Júlia voltak,
mivel életükben egyszer eljutottak színházba,
mert megfutotta.
És a hárpia sárkány ott könnyesre bőgte magát.
S két napig azt vízionálták,
hogy ők is azok...
Aztán visszatértek az alkoholfogyasztáshoz.
Megszottyadtak.
Megasztak.
Megcsontosodtak.
Megszagosodtak.

S most íme! Eljátszák az erkély-jelenetet.
A HOLD A REFLEKTOR !
ÍME!
EZ AZ ESTE AZ ÖVÉK!

MINNÉL JOBBAN KEVESBEDIK A KANNÁSBOR,
ANNÁL TÖBB AZ INDIVIDUM,
ANNÁL NAGYOBB A FŐSZEREP !

Kevés volt a nevelés.
A fülöntépés.
A jó szó.
A Nagy László-i csók.

Köptek rá...

Most behurcoltuk őket.

Európába.

Bár csak a vadmalacokat is sikerülne
színházba vinni.
Vagy balettra.
S akkor a tenyerestalpas cselédlány
azt vizionálná, hogy ő primadonna
és a sörszagú bugris barátja
beképzelné magának  Bonviván szerepét.

Ki tudja meddig tartana ...



"A többi néma csend."








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-04-04 15:14:22
Utolsó módosítás ideje: 2015-04-04 15:24:31