Homok

Elsodort ígéretekből épülünk föl,
mint a vég nélkül sorakozó házak,
melyeket árvíz idején elnyelnek,
majd felszínre köpnek a folyók.
Romjaikból majd új falu épül,
új lakokat emelnek a gyarmati munkások,
és úgy hiszünk bennük, akár a sorsban.
Végzet már nincs, csak malter, föld és homok,
sok homok, melyből a lakosok
életet gyúrnak, a költők a határon túlra
viszik, és verset lehelnek belőle.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-04-04 11:25:08
Utolsó módosítás ideje: 2015-04-04 11:25:08