Váróteremben

Rézuszmajomként ringatod magad,
s vaskos, fehér emlő után sírsz,
mint egy csecsemő, akit drótanyák neveltek.
Benzinszagú ápolóid nem folyattak vért
szürke testedbe, nem mondtak estimesét
néma falaid, nem tanítottak dajkarímek
a türelemre. Vársz, csak vársz itt csendben,
ebben a nyirkos váróteremben,
s rázod magad, mint egy durcás kisgyerek,
akinek soha nem adtak enni.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-03-28 14:29:47
Utolsó módosítás ideje: 2015-03-28 14:29:47