Vallomás tömören

A kevesebb több lenne, belőlem te benned,
ha árnyékom alatt Te altatnád el önmagad.
Ha szemed látná a meredek égen a csillagot,
mi nem valós, csak képzelet szülte fénypont,
ahol az ég kékje egyetlen fekete szemölcs.
Testi örömök látszat boldogságába hiszek,
ahogy a temetetlen emlékek létezésében is.
Annyira legyél öntelt, amennyire önfeláldozó.
Egy bigámista szíve minden éjjel megszakad,
amíg végignézem létezésed elalszom csendben,
Te nézel, de nem látsz, mintha félnél még tőlem.
Fáradt szívek fájdalmától kábán megremeg a láb,
ha nem hiszel, pár töményet igyál meg ma velem.
Lelkem, szemem, tekintetem, piszkosfehér igaz.
Te sem vagy lovag, se szent, csókolj most meg.
Ágyon fekvő magány, jégen fekvő bizalmunk
Hiányosságaink tükrében nézem önmagunkat,
elképzelem tested melegét , oltalom, remény.
Asztalon nincs vodka, csak én vagyok tömény,
testem lágy kenyér, egyél, csak velem legyél.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-02-02 13:56:07
Utolsó módosítás ideje: 2015-02-04 13:50:04