Időközben
Rozsdásodnak a fák a húgyfoltos térben,
acélkígyó az idő - tekereg nekünk,
házfalak, galambdúc, suta betonerdő,
mindegy, hogy hol lakik, ő itthon van velünk.
Gyermektelen, közös iskolákba járunk,
magtalan nyugat ömlik könyveink felett,
apánk hol van, vagy nincs, de anya sem bánja,
nyugodt, mert jóllakott, két Sanaxot evett.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-01-21 17:30:10
Utolsó módosítás ideje: 2015-01-21 17:32:57
