Nyugtató

Ssshhh...
Csendesedj el.
Fújta szél a fákat, támadta
reszketeg fénnyel lámpásom
az éjszakákat, de most
földöntúli hangon duruzsol
fülembe az álom,
és a szívem magzatpózban
szopja ujját, a bordakosáron
csüng belül egy csöppnyi csend.
Csellengő lelkem megpihent,
és a szemembe szórja szédítő porát
az élet, és nem fáj semmi bent.

Fekszünk a sötétben.
Semmi sem világít,
csak az érzékszervek érzékelik bután
a világi tárgyakat.
Mögöttük semmi.
Előttük csak mi várunk.
Nem lakhatnak gondolatok
többé már minálunk,
és egy ősi morzejel
belülről két hanggal felel
annak a szunnyadó, kíváncsi
kisgyereknek, aki mindeneket figyel.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -
Feltöltés ideje: 2014-12-22 10:11:36
Utolsó módosítás ideje: 2014-12-22 10:11:36