SZEBB JÖVŐT !

Egyszer egy fekete madár
rászállt a sovány, korhadt fára
és ott pityergett a fa szomorú sorsán.
- Legyen neked szebb jövőd... Szebb jövőt!-
csivogta
és kihullt egy fekete tolla.
S a fekete toll helyébe egy pompázó tarka nőtt.
- Neked is szebb jövőt! - suhogta a fa
aztán csodák csodájára egy korhadt ága a földre esett
és a helyén egy új, rügyteli ág bújt elő.

A viharos szél éppen arra terelgette fekete felhőkosait.
A fa megsajnálta a búslakodó szelet:
- Legyen szebb jövőd! - recsegte ágaival - Szebb jövőt!
A fának megint egy korhadt ága lehullt és új nőtt a helyébe,
a viharos szél pedig langyos zephírré változott,
s a zord felhőkosok mennyei báránykákká tértek meg.

A szegénysorsú ember görbe hátán épp akkor vitte kis kosarában
a temérdek piszkos hulladékot, hogy azt nehéz pénzzé tegye,
mikor kijavult az idő.

A hófehér báránykákat terelő szellő megsimogatta orcáját
s így susogott a fülébe:
- Legyen szebb jövőd... Szebb jövőt!
A görbehátú szegényember kiegyenesedett, fölemelte fejét
és kaskája megtelt friss cipókkal meg perecekkel.

Ahogy bandukolt az úton meglátott egy még nála is öregebb
szalmakalapos vént,
aki kampós botra támaszkodott.
Neked is legyen szebb jövőd! - mondta emberül - Szebb jövőt!
  Az öregember fején a szalmakalap cilinderré változott
és kezében a bot sétapálcává.

No s osztán ahol ők megállottak mindannyian,
arra jött egy szükségben megvénült ősz anyóka.
Azt panaszolta, hogy a nagy Felvidéken már alig hallani Magyar szót.
Mire mindahányan boldogan kiáltották:
Neked is legyen szebb jövőd! Szebb jövőt!

Az ősz öreganyó erre kinyitotta tarisznyáját
és egy marék hamuba sült pogácsát nyújtott a vendégeinek.
Majd mosolyogva így felelt: Nektek is szebb jövőt!
A madárfölszállt és szétcsivitolta az emberek közt:
"pipitér-pipitér-pipitér- szebbjövőt-szebbjövőt-szebbjövőt" -

Aztán a fa a rajt kopácsoló harkállyal üzente szét:
"Szeb-bet - szeb-bet - szeb-bet"

Azután a szél fújtatta szét: "sssssssssssssszebbbbbbb jövőőőőőőőőt!"

Kisvártatva már a büszkévé lett szegényember,
a méltóságossá lett öregember
és a tündérré lett öreganyó
kezdte el berkeiben sajátjait
e míves szépszólással köszönteni.

Aztán már úton-útfélen ezt mondogatták egymásnak
a fehérmeszelt templomtornyos falucska lakói
ott a messzi Felvidéken: Add Isten szebb jövőnk!

Az emberek pedig annyiszor mondták egymásnak, hogy "Szebb jövőt!",
hogy végül szebb lett.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-11-19 20:05:03
Utolsó módosítás ideje: 2014-11-19 20:12:43