Kőangyal
Szűk látomásban hordta mindenét,
elképzelt anya, tiszta szoba, ház,
dobozok mögött hagyott kisdedként
harminc éve, hogy kereste magát.
De talált macskát, vén kóbor kutyát
kocsmai kurvát, nála szifiliszt,
újra divatos kidobott ruhát,
havert, hogy ráköpje a bronchitiszt.
Legjobban az oroszlánnak örült,
ha a híd alatt hált, óvta álmát,
rendre álmodta, ő is megkövült,
végre emeli oroszlánszárnyát.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-11-18 13:36:17
Utolsó módosítás ideje: 2014-11-18 13:52:55
