A ruha

A ruha, a ruha mindig makulátlan.
Nem látta por, folt, csak a kezed,
amivel simítod a nem levő redőt.
Így futnak ujjaid az én hajamban is,
mikor a kettőnk magányának óráján
elbújunk egy véletlenül sem távoli
szobába, hogy készen legyünk
minden hívásra.
Így futnak ujjaid az én hajamban is,
mikor  kérem, hogy a bokros
teendők között szoríts nekem kis
szünetet, megspórolt időt.
Majd ledolgozzuk az elmaradást,
majd pótoljuk, ami miattunk vár.
Így futnak ujjaid az én hajamban is,
mikor álmodom, hogy együtt ért
minket a sötétedés és már maradunk,
nincs értelme sehová sem menni,
elmúlt a kötelező tevékenység
és beköszönt a szabadidő,
betöltök az ujjaid között minden
hiányzó részt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-10-16 09:19:00
Utolsó módosítás ideje: 2014-10-16 09:19:00