JÖVŐRE IRODALMI ELŐADÁST TARTHATOK



Egyszer vissza fogok ide jönni,
hátamra veszem újból a Földet
és a ráburkolódzó Világegyetemet.
S az arra ráburkolódzó többi világegyetemet
a maguk élhető bolygóival.
És majd elmegyek valahová.

De ti ezt úgysem fogjátok érteni.
Se te,
se a másik.
Csak a megnemértést fogjátok érteni.
S azon sajnálkoztok majd.

Én meg visszajövök élni,
abból a büdös halálból.
Ma , vagy holnap,
vagy bármikor , ha meghalok.
Senki se fogja megérteni,
hogy én visszajöttem.

Majd köszönnek,
vagy nem is köszönnek.


Rá egy évre irodalmi elődást tarthatok.


Egy nyugodt sarokban.
Valahol.
Valamelyik világegyetem,
valamely bolygójának,
valamely apró országának
valamely apró városának
valamely apró szegletében.

Pár társam kíséretében...

József Attila mondá: "Sekély e kéj"

Lehet, hogy ők nincsenek.
Kiknek jövőre irodalmi előadást tarthatok.
Ha megengedi a város.,
Hogy egy eldugott helyen,
nem közpublikusan,
néhány társam szeme láttára,
s nem zavarva senkit.

Csöndben.

A pszichológusok sokszor a dühöngő őrültből
csöndes őrültet csinálnak.
Az őrült ott marad.

A dühöngő  őrültekre sem figyelnek jobban,
mint a csendes őrültekre. Az csak látszat...
Csupán mindenki félti tőlük a maga csöndjét....
A törődés hát nem nekik szól, hanem a féltett rendnek.

Idézem önmagamat,
(mint a költőtudatú költők...)



Akkor költőtudatú leszek:

A bolt reggel azért nyit ki,
hogy lássam a boltot és a körötte rohangáló embereket
az ablakból.

A gyárban azért folyik a munka,
hogy füstöljön a kémény
a tiszteletemre.

A Napot az én labdámnak szánta az Isten.
S én gyönyörködhetem benne
ablakomból.

Úgy érzem magam, mint azok, akik
mind adyendrék, józsefattillák,
s mind aranyjánosok, s mind verbőczyek,
s mind egyetemlegesek az agyakban.

Így jó.

Minek nekem emberek közé mennem?
(Most, vagy jövőre...)

Hiszen, ha a világegyetemünk atom

a fény sebességét figyelembe véve,
az őt, mint atomot körülvevő világban
Csak egy másodperc telik el ,

míg ebben a világban földtörténeti korok sokasága.

S én abban a világban élek;

Hisz ez az egész atomnyi világmindenség a testem része.

Tehát én vagyok magam
a Világegyetem.

S akkor nekem mondják, hogy jövőre?

Addigra kipusztul a világ
a világegyetem zsugorodni kezd és
végül egy feketelyukba zsúfolódik össze!

  Jövőre...

Eltűnik egy atom, amely szubatomnyi részecskéjén
Katona Béla élt
és alkotott.

És ha ez az atom maga volt a költő,
akkor is jelentéktelen.

Hisz melyik iskolában tanítanak egy "híres" atomról,
amely belsejében híres és jelentéktelen költők éltek ?

Nem beszélve arról, hogy mire ők kimondják, hogy
"költő" ez a bolygó már apró darabokra hullik szét
és nyoma sem lesz annak,
hogy itt valaha, valaki
irodalmi előadást tartott

Egy nyugodt sarokban.
Valahol.
Valamelyik világegyetem,
valamely bolygójának,
valamely apró országának
valamely apró városának
valamely apró szegletében.

Pár társa kíséretében...

Csöndesen.
Ügyelve az időkeretre.
Félve .

Egészen..





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Büdös Feltöltés ideje: 2014-09-23 20:25:00
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-24 17:35:35