Majd odaát

Névtelenül írni fióknak? nahát!
Rólam, kérem úgy senki ne gondolja!
Ha a múzsa mégis megcsókolna:
Isten simogatja veszett kutyáját.

Odavágok ha kell, nem finomkodom.
Hiszed, ha nem én is emberből vagyok.
Ha akarod, holnapra meghalok –
Isten áldja, kezeiket csókolom!

Viszlát költők, kurvák és a szent család!
Bipoláris vagyok – tehát szabad.
Okos bolondnak Isten is megbocsát.

Kiittam én már minden méregpohárt.
Minek is zaboláznám magamat?
Rúgj csak belém! – majd simogatsz odaát.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-06-02 14:07:58
Utolsó módosítás ideje: 2014-06-02 14:07:58