keskeny ösvény

november végén leesett az első idei hó, a szélben
furcsa zajokat hallat a silány barakk.
halk sóhaj, visszafogott jajszó a velődig hatol,
szemeid elviselhetetlen urnatemetők.
a fűrészporral felszórt keskeny ösvényen
kiszöksz a kerítésig, amely lassan az égig nő,
mögötte sűrű sötét a táj maradványa, résnyire
szűkült a világ. óriási fehér fát látsz, az ablakon
hangtalan kopogtat, magzatpózba kuporodsz,
zsebedben piszkos, gyűrött papír. nem,
a szerelem nem halt meg, ezt írtad, és most vége
a hosszú álomnak, minden egy irányba tart.
mindenütt lenni, sehol sem lenni, akár egy szenvtelen isten,
akihez nem jön el a holnap sosem.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-05-29 13:48:25
Utolsó módosítás ideje: 2014-05-29 13:48:25