Jelenetek

úgy nézel rám, mint aki szökni készül
mint egy filmszínész, vagy egy titkosügynök
aki fél szemmel az üldözőt lesi
és amint a legkisebb gyanús jelet látja,
eltűnik a színfalak mögött

nem tudom, hogy mért nem mondtam még el
hogy már rég nem üldöz  téged senki sem
talán szerelmes vagyok a színjátékba
vagy mert te vagy a színjáték maga
s mert nem tudom, hogy magamért vagy érted
de azt kívánom, ne ébredj fel többé

ne nyisd a szemed kórház-reggelekre,
ne hagyj vérző nyomokat az ágyon
s ha mégis felvernek a vállalt tetszhalálból
ne kelj fel, és ne tanulj meg járni

szökj meg






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-05-05 22:56:36
Utolsó módosítás ideje: 2014-05-05 23:00:21