Montague & Capulet

Úgy érkeztél hozzám: belőled magamba.
Falakat bontottál s kócokat hajamba.
Egymással vívtunk szerelem s egyéb csatát:
Ereinkből a vér egymásba átszitált.

Álmaimban már enyém voltál egészen,
Vétek volna számunkra felébredésem.
Lelkünk csak pereg a halott levelekkel -
Szerelmünk talán még feltámad egyszer!

Rómeó voltál te, neked én Capulet.
Köldökzsinór himbált: nyakadban amulett.
Kibéreltünk Robinsontól egy szigetet:
Montaguem, elhagyom veled az életet.

Lábnyomomban jártál a lelki tájamon.
Szemhéjad alatt inkognitóm láthatod:
Filmkockákon lassan árad a képzelet -
Egy másból egymásba formáz egy képkeret.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-05-05 10:36:25
Utolsó módosítás ideje: 2014-05-07 17:41:32