Szünet

a monotonság mindig itt van, élér
öreg férfilágyék ezüst és puha
mellékhatásként az ér ólomtelér
bőr alatt  megalszik tejként virtusa

egy idő után megáll mellkas alatt
a szív kimarad, sápad koszorúér
és mixerként élsz - konyhapulthoz tapadsz
a hozzávalók illata utolér

az egyvelegbe, hogy miből és mennyit?
mint a szomszédék vagy a harmadik ő
a monotonság halkonzervet felnyit
áramszünet van,  végre szabadidő





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-04-21 20:38:40
Utolsó módosítás ideje: 2014-04-21 23:57:31