Késő már?

Szeretnék zajtalan megmutatni minden hangot Neked,
Szeretnék ott lenni, mikor minden izmod megremeg,
S legyőzve a gravitációt teszed meg első léptedet.

Szeretném hogy elhiggy minden mesét mit súgok,
Szeretném, hogy abból meríts erőt, ha már nem vagyok,
Az élet bárhová is sodor, a horgonyod én legyek.

Vajon lesz idő mindenre, a képre, s az emberre,
Vajon megőrizheted ártatlanságát a léleknek?
S majd nem dönti gondolataid romba a félelem?

Elmondhatom, hogy mit érzek, hogy mi jó, avagy gonosz?
Megérted a lényem lényegét, mert én Te, s Te én vagyok?
Hisz kétszer ugyanazt a hibát el nem követhetem.

Mikor esténként, az éjszaka neszében szárnyra kél egy dallam,
Kezemben tartva jövőjét az általam hangolt dalnak,
Megérted majd, egyszer, hogy mit, miért tettem.

Mikor esténként a keblemen csak a sóhajok halnak,
Mikor a lépteim keserédes körvonalai is elporladnak,
Már késő lesz megkérdeznem, vajon ott voltam? Melletted?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-01-09 15:33:55
Utolsó módosítás ideje: 2014-01-09 15:33:55